MÁV V50 sorozatú fázisváltós villamos mozdonya




     

 Az első világháború utáni években a MÁV újból elkezdett foglalkozni a fővonali villamosítással. 1922-ben döntés született arról, hogy "az általános villamosítás céljaira kiszemelt Kandó-féle fázisváltós mozdony a Bp. Nyugati pályaudvar és Dunakeszi-Alag közötti vonalszakaszon az Államvasutak üzemében gyakorlatilag kipróbáltassék". Kandó Kálmán az elméletének megvalósításához a próbamozdony vontatómotorjaként az egyszerű és megbízható háromfázisú aszinkronmotort választotta. Új géptípusként megtervezte az ún. szinkron fázisváltót, amely egyfázisú 16 kV-os szinkronmotort, háromfázisú, 1000 V-os szinkrongenerátort és transzformátort egyesített egyetlen gépben. Kandó rudazathajtású próbamozdonya 1923-ban készült el. A mozdony villamosrészét a Ganz, a járműszerkezeti részét a MÁVAG gyártotta. Az egy évi próbaüzem Kandó fejlesztési elképzelését - különös tekintettel a fázisváltóra - igazolta. A próbaüzem során mutatkozó hiányosságokat a mozdony átépítése során megszüntették. Az 1928-ban üzembehelyezett, átépített próbamozdony futási teljesítménye a két évi üzeme során minteggy 62000 km volt. A lenti képeken az első kép az eredeti, a második kép az átalakított verzióról készült.

Főbb adatok:

Áramnem – 16 kV, 50 Hz
Állandó teljesítmény – 2 x 590 kW
Tengelyelrendezés – E
Ütközők közötti hossz – 9640 mm
Szolgálati tömeg – 74,5 t
Legnagyobb sebesség – 67 km/h

Forrás:
MÁV Vontatójármű Album
Mezei István: Mozdonyok
Wikipedia
Pinterest