Riport Borbás Sándorral
Borbás Sándor neve sokak számára ismerősen cseng a hazai vasútmodellező és makettező közösségben is. Évtizedek óta aktív alkotóként nemcsak saját munkáival, hanem közösségépítő tevékenységével is sokat tesz a magyar modellezés és makettezés ügyéért.
Borbás Sándor neve sokak számára ismerősen cseng a hazai vasútmodellező és makettező közösségben is. Évtizedek óta aktív alkotóként nemcsak saját munkáival, hanem közösségépítő tevékenységével is sokat tesz a magyar modellezés és makettezés ügyéért. Korábban a PSMK tagjaként is részt vett a hazai vasútmodellező életben, jelenleg pedig az Eleven Világ Vasútmodell Klub tagja, amely Budapesten egyedülálló módon gyerekek számára is rendszeres makett- és vasútmodellező szakkört működtet. Emellett a Renegade Scale Modelling Group aktív tagja, egy olyan alkotóközösségé, amelynek tagjai kiemelkedő tehetségű makettezők, és munkáikkal rendszeresen bizonyítják, hogy a hazai makettezés nemzetközi szinten is megállja a helyét.
Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Mikor és hogyan kezdtél el foglalkozni a vasútmodellezéssel?
Borbás Sándor vagyok, és körülbelül 25 éve kezdtem komolyabban modellezni. Vasútmodellezéssel gyerekkoromban találkoztam, már akkor is készítettem az akkor villanyvasútnak nevezett modellvasúthoz különböző dolgokat. Építettem hidat, rakodót, jelzőt – nyilván az akkori korlátos ismereteim és tapasztalatom által megengedett szinten. Az akkor PIKO H0 méret volt, azóta ez változott. Nagy szerelem az N-es méret, mostanság pedig a nullás – 1:45-ös – méretarányban készül egy komoly projekt.
Mi motivált arra, hogy a vasútmodellezés területén alkoss, és miért tartod különlegesnek ezt a világot? A régiek közül kik inspiráltak leginkább tevékenységed kezdetén? Mi motivált arra, hogy a makettezésben is kipróbáld a tehetséged?
A motiváció? Szeretek alkotni. A vasútmodellezésben benne van az alkotás öröme. Amikor pedig kész a modell – elkészült a jelenet – élvezettel nézem a mozgó vonatokat.
Akitől a legtöbb inspirációt kaptam, ő dr. Károly Imre. Harmadikos általános iskolás voltam, amikor a könyve megjelent. Olyan dolgokat írt le, olyan világot mutatott be, amely magával ragadott. Ő írta le először, hogy nézd meg az igazit, menj utána a részleteknek, és alkosd meg. Nem az a lényeg, hogy vedd meg a jelzőt a boltban, hanem építs magyar jelzőt a terepasztalodra. Ez azóta is vonz: nem érdekel, hogy a vasútmodellboltban száz német raktárat lehet kapni. Én magyar raktárat akarok a pályámra, és meg is csinálom magamnak.
Szerencsésnek tartom magam, hogy felnőtt fejjel találkozhattam vele, és sokat beszélgethettünk modellezésről.
Másik ember, aki nagy hatást gyakorolt rám, Honti Péter. Péter volt az első vasútmodellező klub vezetője, ahová jártam. Ő nem fogadta el a „gányolást”, csak a tökéletes munka volt számára elfogadható. Hatalmas cirkuszok voltak a klubban a klubnapokon, volt, aki negyedjére már majdnem sírva szedte vissza a Péter által görbének minősített vágányt a terepasztalról – de elplántálta bennem, hogy csak a tökéletes a megfelelő. Ha az a vágány a valóságban egyenes, és megkérdezik tőlem, hogy mit szólok a terepasztal azon részletéhez, nem mondhatom azt egy görbe sínre, hogy jó. Sok mindenre tanított bennünket, de a legfőbb dolog, amit tőle tanultam, az igényesség.
A makettezés úgy jött az életembe, hogy fejlődni szerettem volna. Persze gyerekkoromban én is építettem maketteket, de a vasútmodellezés miatt ez elhalt. Mindig is komolyabbnak gondoltam a vasútmodellezést, hiszen amellett, hogy alkotsz egy élethű modellt, annak mozognia is kell. Azonban látva sok nagy makettező munkáját, lehet látni, hogy a makettezés nincs egy lépcsőfokkal sem lejjebb, sőt. A makettezők mindig is egy kicsit magasabbra rakják a lécet vizuálisan, mint a vasútmodellezők. Sokkal realisztikusabban ábrázolják a környezetet, másként festenek, koszolnak. Egy makettező nem engedi meg magának a műanyagszínű járműveket egy diorámán. Egy-egy komolyabb makettező munka olyan hatást kelt, mint egy fénykép. Ezt szerettem volna megtanulni, és visszahozni a vasútmodellezés terepére.
Melyek azok a projektjeid, amelyekre különösen büszke vagy?
Tíz-tizenkét éve építettem egy magyar témájú, N-es méretű modulrendszert. Olyan szemmel igyekeztem megépíteni, hogy ha ránézek, akkor olyan legyen, mintha fényképet néznék. Persze kompromisszumos az N-es méret, de igyekeztem szépen megjeleníteni a terepet.
Másik munkám, amiről sokan ismernek, az egy 1:45-ös méretű Nohab. A sztorija az, hogy vettem egy dán dízelmozdonyt, ami törött volt. Utálom a törött dolgokat, és hogy ne kelljen nézni a törött kasztnit, kijavítottam. Ha már hozzányúltam, akkor átépítettem magyarra. Rengeteg részletet módosítottam rajta, és festés során elhatároztam, hogy beleadom az addig a makettezésben tanultakat. Hogyan kell úgy festeni a modellt, hogy valódi hatása legyen, miként kell megjeleníteni az időjárás hatásait, a fakulást, kopást és az idők során a mozdonyon megjelenő koszt. Egy-két barátom látta a modellt, és mondta, hogy vigyem el makettversenyre. De hát ez vasútmodell – volt a kifogásom. A vége az lett, hogy elvittem makettversenyre. Sosem gondoltam volna, hogy „ekkorát megy”. Sok érmet hozott nekem – Magyarországon mesterlevelet kaptam érte, volt, ahol Best of Show lett, és a 2022-es makettező világbajnokságon bronzérmet ért el kategóriájában.
Hogyan látod a vasútmodellezés és makettezés helyzetét ma Magyarországon és nemzetközi szinten?
Gyászosan. Egyre kevesebben vagyunk. Több, könnyű sikert ígérő hobbi van. Minek építenél valamit heteken keresztül, ha számítógépen letöltheted, és még lőhetsz is vele a másikra? Egyszerűbb, gyorsabb, és még a kezed sem lesz koszos. Veszel egy drónt tíz makett áráért, és elvagy vele húsz percig. Utána úgyis már más érdekel… nem? A makettezésben a klubélet is halott – kevés kivételtől eltekintve nincsenek funkcionális klubok. A klubélethez hely kell – manapság már nincs olyan, hogy egy művelődési ház makettező klubot indít. Nincsenek klubfoglalkozások, nincs kitől tanulni, nincs, aki irányt mutasson fejlődésben azoknak, akik el akarnak indulni a hobbiban, vagy csak fejlődni akarnak. A klubok 1-2 kivételtől eltekintve nem „szakmai” klubok, inkább haveri klubok, klikkek, akik klubnak hívják magukat. Tanulni, fejlődni magadtól fejlődsz, kiadványokon, YouTube videókon keresztül. És ha szépet alkottál, azaz már tudsz valamit, akkor szóba állnak veled a klubok - hacsak azzal, hogy szépet alkottál, nem vívod ki valaki ellenszenvét. Szóval nem egyszerű. 🙂
Vasútmodellezés még nehezebb, ez a hobbi helyet is igényel, kell hely, egy klubnak klubhelyiség. Manapság igen nehéz egy klubhelyiséget fenntartani. Tudtad például, hogy egy egyesület – ami nonprofit – ugyanúgy emelt gáz- és áramdíjat fizet, mint egy vállalkozás? A költségek mellett fenn kell tartani a klubtagok érdeklődését, motiváltságát. Mondjuk ez utóbbit fenntartani vasútmodellezés kapcsán pont könnyebb, mert ha nincs is téma, akkor is a klubtagok összejöhetnek játszani a klubban. De a vasútmodellezésnél is megvan, hogy egyre kevesebben vagyunk. Ez a dráguló hobbi miatt is van, illetve itt is látható más tevékenységek, hobbik elszívó hatása.
Nemzetközi szinten… hát, a nemzetközi dolgokat kívülről látom csak. De a szomszéd fűje mindig zöldebb. Valahogy külföldön vannak nagy, népes klubok, akik szép dolgokat építenek, és vannak nagy kiállítások, ahol a modellezők megmutathatják egymásnak és a nagyközönségnek a munkáikat.
Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most ismerkednek ezekkel a hobbikkal?
Tanulni, fejlődni kell, és a kudarc ne keserítsen el. Menjetek el egy-egy színvonalas versenyre, nézzétek meg a munkákat, gyűjtsetek ötleteket. Beszélgessetek más makettezőkkel. Vannak jó kiadványok, amelyekből lehet tanulni. És tessék sok YouTube videót nézni.
Egy nagyon fontos dolog, amibe mind a makettezők, mind a vasútmodellezők időről időre belefutnak: nem az első lesz a tökéletes modell. Folyamatosan fejlődsz, és idővel egyre jobb maketteket, modelleket fogsz készíteni. Vasútmodellezőknek még ajánlom, hogy kóstoljanak bele a makettezés világába, olcsóbb ott elrontani valamit, mint a vasútmodellezésben. Ha egy 1:72-es teherautó koszolását elrontja az ember, az nem akkora kár, mintha egy mozdonyt tesz tönkre. Maketten kell gyakorolni, és a már begyakorolt fogásokat a modellen alkalmazni. Egy fontos dolog van: az első kudarc után nem feladni.
Mesélj kicsit az Eleven Világról, az éves várható kiállításaitokról is, illetve az Eleven Világ utánpótlás-neveléséről is kérlek!
Az EVVMK egy budapesti vasútmodell-klub. Alapvetően a nullás méret a fő csapás, nulláson belül a keskeny- és normál nyomköz is jelen van. Vannak persze, akik európai és amerikai H0-s méret iránt érdeklődnek, de a fő irány a 0e és a 0. A nullás méretben az a szép, hogy részletes, de kevés dolgot tudsz hozzá megvenni. Ha szeretnél egy magyar dízelmozdonyt, azt neked kell megépítened. De annál nagyobb az örömöd benne, mert te csináltad. Kicsit makettezés, és persze játék is.
A mi klubunkban az a jó, hogy a tagok megbeszélhetik egymással a dolgaikat, és motiválódhatnak egymás munkájából. Nem mindenki született profi festőnek vagy asztalosnak. De ha egy klubtag megmutatja az alapvető fogásokat, akkor már tudod, hogyan állj neki a dolgoknak.
A másik, hogy a klub rekreációs hely is a tagoknak. Ha unod, hogy mindenki körülötted politizál, panaszkodik a munkahelyére, és annál érdekesebb beszélgetésekre vágysz, mint hogy milyen showműsor ment tegnap a tévében, akkor a vasútmodell-klub a legjobb hely arra, hogy veled hasonlókkal lóghass. Elbeszélgethetsz veled egyforma érdeklődésűekkel, megbeszélhetitek a modellezési kérdéseket, alkothattok együtt valamit. Ha arra van igényetek, akkor felrakjátok a terepasztalra a kedvenc szerelvényeteket, és játszotok egyet. Kikapcsolódtok.
Van heti két foglalkozásunk, de a mániákusabb klubtagok gyakrabban is bejárnak a klubba. Rendszeresen veszünk részt kiállításokon – ilyenkor a munkáink egy részét kiállítjuk, megmutatjuk a nagyközönségnek.
Utánpótlás-neveléssel is foglalkozunk, van gyerekszakkör péntekenként a klubban. A gyerekek megismerkedhetnek a legkomplexebb hobbi alapvető fogásaival. Hiszen ha vasútmodellezel, egy kicsit asztalosnak, villamosmérnöknek, vasúti szakembernek, autófényezőnek, dekoratőrnek kell lenned. Ezen szakismeretek mindegyikébe egy kicsit belekóstol nálunk az a gyerek, aki a szakkörbe jár. Amellett, hogy a gyerekek belekóstolnak a vasútmodellezésbe, fejlődik a kézügyességük, és komplex problémamegoldásban is tapasztalatot szerezhetnek, ami segíti a fejlődésüket. Ezeknek gyakorlati haszna is van. Például ha nem is lesz a gyerekből keményvonalas vasútmodellező, megtanul forrasztani, fából, műanyagból alkotni. Esélyesen olyan felnőtt lesz belőle, hogy ha fel kellene fúrni a falra egy polcot, akkor a fúrógépért nyúl, és nem a Googleért, hogy szakembert keressen.
És a Renegade Scale Modelling Group? Mostanság feltűnik sok helyen ez a név. Mit lehet róla tudni?
A Renegades egy online szerveződő makettező baráti kör. Nap mint nap együtt lógunk a közösségi média felületein. Nem tudom, lehet-e, kell-e klubnak hívni. A lényeg, hogy online arról chatelünk, hogy mit építünk, ki hol tart az aktuális makettjével, milyen makettet veszünk, segítjük tanácsokkal egymást, és együtt járunk makettversenyekre – már majdnem egy klub. De nincs klubnap, nincs tagdíj, nincs problémázás, makettezés van. 🙂 Alkotó közösség – ez a legjobb kifejezés erre.
Mik a közeli és távoli terveid?
Meghívást kaptunk a 2026-os Comic Conra. Ez az év legnagyobb geek eseménye, és roppant megtisztelő, hogy ott lehetünk. Készülünk egyrészt egy kiállítással, ahol a munkáinkat bemutatjuk. Kiviszünk jó pár makettet és figurát, hogy megmutassuk a nagyközönségnek. A Renegát csapatból pár figurafestő interaktív figurafestési bemutatót tart az érdeklődőknek. A jelentkezők kaphatnak egy ecsetet és egy figurát a kezükbe, és profik segítségével fél-egy óra alatt megpróbálhatják azt kifesteni. Az a cél, hogy az érdeklődő kipróbálhassa a hobbit, és ha utána kiteszi a polcra otthon az elkészült figurát, akkor jó érzéssel nézzen rá, hogy ezt ő csinálta. Hátha valakinek csak ennyi hiányzik a makettezővé váláshoz.
