A festés és antikolás alapjai, 1.rész
Lezlinilzen cikkének első része a festés és antikolás alapjairól.
Festés és antikolás alapjai. 1.rész
Előszó
Sokan kérdezik tőlem, hogy ezt vagy azt hogyan kell csinálni, RAL-kódokról és keverési arányokról érdeklődnek. Vannak műveletsorok, amelyek sorrendjét illik betartani, megvárni a száradási időket, megfelelő eszközökkel és festékekkel dolgozni, de ez csak egy csontváz. Hiába írnám le az általam használt festékek kódját és keverési arányait, (magam sem tudnám, mert szemre állapítom meg a kikevert színeket), a végeredmény akkor sem lenne ugyanolyan.
A végső kinézetben benne lesz az alkotó egyéni és sajátos "névjegye".
Ez a leírás tehát nem arról szól, hogy ezt így kell csinálni, hanem arról, hogy a fotókon látható végeredmények ily módon születtek.
Én magam is minden egyes modell festésekor, antikolásakor vagy épület készítésekor tanulok, tapasztalatokat szerzek, amit igyekszem a következő munkáimban kamatoztatni, így remélhetőleg pár év múlva már sokkal szebb modelleket készítek majd.
Tessenek kérem e tanácsokat ennek fényében értelmezni!
Milyen eszközökre van szükségünk?
Elsősorban puha és vékony szőrű ecsetekre, nagyjából a 1-es mérettől a 10-esig mindegyiből legyen otthon pár darab. Az sem baj, ha tűhegyes ecsetből is beszerzünk néhányat. Ezen kívül szükségünk lehet még sminkszivacsra, amit a visszatörlésekhez, rozsdás felületek kialakításához és akár a pigmentporok kezeléséhez is használhatunk.
Nem utolsó sorban pedig nem árt beszereznünk egy airbrush készletet, ami modellek, makettek, épületek és terep festéséhez illetve zárólakk felviteléhez elengedhetetlen kellék. Megfelelő kezelési tapasztalat megszerzése után pedig rengeteg lehetőséget kínál még.
A legfontosabb tudnivalókat az airbrushokról Papp László írásában találjátok.
Milyen festéket használjunk?
Ha rápillantunk egy épületre vagy egy teherkocsira, azonnal szembetűnik, hogy akár egy négyzetcentiméteren belül is több szín vagy színárnyalat van jelen. RAL-kód alapján történő festésnek kizárólag akkor tartom értelmét, ha egy frissen épült épületet vagy a főműhely kapuján kiguruló járművet szeretnénk lemodellezni.
A legtöbb esetben oldószeres festékekkel dolgozom. Ennek okára lentebb kitérek részletesebben. A finom árnyalatok kialakítására és kényesebb, nehezen hozzáférhető helyeken a bemosófolyadék helyett pigmentporokat használok. Előfordult azonban már az is, hogy a gyárilag alaposan elrontott színű és egyébként is anyagában festett műanyagból készített teherkocsikat kizárólag pigmentporok használatával színeztem át és antikoltam.
A pigmenteket, - vasútmodellek esetében főként, ahol a modelleket néha kénytelenek vagyunk a kezünkkel érinteni - pigmentfixáló folyadékkal és / vagy zárólakkozással kell rögzíteni. Utóbbinál figyelembe kell venni, hogy a zárólakk módosítja a pigmentpor színét, ami függ a felvitt színárnyalattól, a porréteg vastagságától és az alatta lévő felület színétől egyaránt. A pigmentfixáló folyadék kevésbé változtatja meg a porok színét, viszont nem helyettesíti a lakkozást.
Általánosságban elmondható, hogy a lakkozás a pigmetporok színét a sötét árnyalatok felé hajlítja, a világosabb színekből festett részletek pedig (mint például egy friss rozsdafolyás) teljesen el is tűnhetnek a lakkozás után.
Milyen szempontok alapján kezdjünk neki?
Ha egy konkrét tárgyat szeretnék festeni, antikolni, akkor egyszerű a feladat: úgy kell kinéznie, ahogyan a valóságban. Sokat segít az élethű küllem kialakításában, ha az antikolás előtt némi kutatómunkával megpróbáljuk megérteni a járműveken, épületeken, üzemi-, ipari- és kiszolgáló létesítményeken látható sérülések, színelváltozások és szennyeződések keletkezésének okát, mechanizmusát és egyes járműtípusokra, vontatási nemekre vonatkozó sajátosságokat.
Hogy ez miért fontos, arra álljon itt példaként a leggyakoribb tévhit: a mozdonyokon, személykocsik tetején látható egybefüggő rozsdaszínű réteg többnyire nem a mozdony- vagy kocsiszekrény korrodálódása (van olyan is), hanem az öntöttvas tuskós fékek sajátossága.
Fékezéskor a tuskókat a kerekek futófelülete "lereszeli". Apró, éles és forró fémszilánkok válnak le a tuskóról és rakódnak le a környezetükben lévő tárgyakra, így a mozdony- és kocsiszekrényre is. Egy friss fővizsgán átesett rendezőpályaudvari tolatószolgálatot ellátó mozdony pár év alatt (egy laikus számára) úgy fog kinézni, mint ha a selejtsorról húzták volna vissza.
De említhetném a vasút közelében álló létesítményeket és épületeket, amelyeken éppúgy megtalálható ez a korrodálódott féktuskópor padokon, lámpabúrákon, oszlopokon.
Műanyagból keszült "rozsdásodó" villamos kapcsolódoboz egy vasútállomáson
Ugyanilyen sajátos nyomokat hagy a villamosmozdonyokon az áramszedők széncsúszóinak kopásából keletkező grafit, ahogyan a csapadékvíz lemossa a tetőről.
A vasúti járműveken látható szennyeződések legnagyobb részét tehàt a szállítmányok maradéka és az öntöttvas féktuskókról elszabaduló apró, forró fémszilánkok alkotják, amelyek belecsapódnak és beleégnek a járművek fényezésébe.
TCS kocsi szállítmányának nyomaival, melyek leggyakrabban mész vagy zsákos poranyagok voltakUgyanígy - főleg a régebbi típusú - dízelmozdonyok kipufogóiból távozó forró égéstermékek és vegyi anyagok is hasonlóan beleégnek a festékbe.
M40 sorozatú mozdony TT modelljeAz oldószeres festék megfelelően hígítva ha szabad szemmel nem is láthatóan, de szintén belemarja magát az alatta lévő festékrétegbe, ezzel élethűbb hatást keltve, mint az akril vagy vízbázisú festékek.
Természetesen ez a jelenség csak a vasútra jellemző, más közlekedési ágak járművein, harckocsikon, teherautókon és persze épületeken a kialakuló szennyeződések más-más módon rakódnak fel. Ezek esetében viszont az akril festékek használata még előnyösebb is lehet az oldószeres festékekkel szemben.
Ám ha egyedi, a valóságban nem létező tárgyat vagy nem konkrét járművet antikolunk, akkor az alábbi irányelveket nem árt szem előtt tartani, hiszen ezek összessége határozza majd meg a végső arculatot:
Első lépésként át kell gondolnunk, hogy ha a megjeleníteni kívánt épület vagy jármű valós környezetben helyezkedne el, akkor:
1. Milyen anyagból készült?
Épület lehet kőből, betonból, téglából, fából, bádog- vagy alumíniumlemezből, jármű készülhet rétegelt falemezből, acélból, alumíniumból vagy manapság már üvegszálas műanyag burkolatelemekből is. Egyértelmű, hogy más-más anyag másképp korrodálódik, máshogyan hat rájuk az időjárás is, másként tapadnak meg rajtuk a szennyeződések.
2. Mennyi idős?
Szintén egyértelmű, hogy a kor előrehaladtával jobban korrodálódik, és ennek megjelennek a külső jelei is.3. Milyen környezetben helyezkedik el?
Nem mindegy, hogy fedett helyen vagy szabad ég alatt használják vagy tárolják, mert a környezeti hatások is jellemző nyomokat hagynak, illetve az sem mindegy, hogy milyen időjárási körülményekben, milyen évszakban szeretnénk megjeleníteni a témát.4. Mire használják, használták?
Épületek funkcióik szerint, teherkocsik szállítmányaik szerint, a mozdonyok vontatási nemektől fűggően úgyszintén más-más nyomokat viselnek magukon.
5. Használatban lévő vagy elhagyatott?
Gondoljunk csak egy elhagyatott épület lyukas, leszakadt csatornájára, milyen nyomokat hagy a rozsdás esővíz a falakon, vagy egy magára hagyott személykocsira egy pályaudvar félreeső vágányán, amelyet évek óta nem mostak le!
Nagyjából ez az az öt szempont, amit érdemes átgondolnunk minden olyan modell, épület vagy kiegészítő festése, antikolása előtt, amelyeket saját kútfőből, valós alap nélkül szeretnénk élethűbbé varázsolni.
