Klubszemle: Eleven Világ Vasútmodellező Klub
Magyar vasútmodellező klubszemle
Eleven Világ, Bojsza Gábor riport
Eleven Világ Vasútmodellező Klub – Az utánpótlás-nevelés elkötelezettjei
A VMC Magazin főszerkesztőjeként értékteremtés és a klubokat segítőszándék által vezérelve indítom útjára új cikksorozatunkat magyar vasútmodellező klubszemle jelleggel, melyben a hazai vasútmodellező klubok lenyűgöző világába kalauzoljuk olvasóinkat. Elsőként az Eleven Világ Vasútmodellező Klubot látogattam meg, ahol a vasútmodellezés iránti elkötelezettség és az utánpótlás nevelésének fontossága kéz a kézben jár.
Az Eleven Világ Vasútmodellező Klub a Budapesten, a XI. kerület szívében, a Karolina út 67. szám alatt található. Jelenlegi taglétszámuk 15 fő. Belépve a klub ajtaján, azonnal érezhetővé válik a vasútmodellezés iránti szenvedély, amely a tagokat összeköti. A precizitás és a kreativitás harmóniája lenyűgöző alkotásokban ölt testet. Különösen nagyra értékeljük a klub elkötelezettségét a fiatal generáció bevonása iránt, hiszen a rendszeres gyerekszakkörökkel a vasútmodellezés szeretetét ültetik el a gyerekekben.
A klub tagjai évek óta aktív résztvevői a hazai vasútmodell kiállításoknak, ahol lenyűgöző alkotásaikkal kápráztatják el a közönséget. Legközelebb a 2025. március 28-30. között megrendezésre kerülő Kisvasút Univerzum Vasútmodell kiállításon találkozhatunk velük a Gazdagréti Közösségi Házban (1118 Budapest, Törökugrató utca 9.). Május 31.-től június 1-ig pedig Fóton, az I. Fóti Vasútmodell Kiállításon képviseltetik magukat.
Bojsza Gáborral, az Eleven Világ Vasútmodellező Klub elnökével beszélgettem.
VMC: Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Mikor és hogyan kezdtél el foglalkozni a vasút modellezéssel?
Bojsza Gábor vagyok, a 2016-ban alakult budapesti Eleven Világ Vasútmodellező Klub vezetője. 1986 karácsonyára kaptam egy H0 Piko alapkészletet, egy olyan barna dobozosat, aminek a fedlapján egy fénykép volt sok-sok egymás mellé rakott Piko vonattal. Ezt sokszor nézegettem álmodozva. Persze már tudható volt, hogy kapok, hiszen korábban már megmutatkozott az érdeklődésem, volt is róla szó, hogy szeretnék.
Valahogy mindig is érdekelt a vasút, illetve minden, ami sínen közlekedett-közlekedik, de lenyűgözött a síliftek és egyéb kötélpályás eszközök látványa is. Ugyan kicsi voltam még, de én még láttam Tatabányán a szénszállítást, amikor autóval évente párszor arra mentünk.
Emellett mindig is szerettem barkácsolni, javítani, orosz fémépítővel játszani, Legóból építeni, szóval adott volt az irány.
Illetve nagyon vártam, hogy a MAVOE éves kiállításaira - amik akkoriban még a Keleti pályaudvar dísztermében voltak - elvigyenek a szüleim. A mai napig emlékszem egy olyan terepasztalra, ami vagy vegyi üzemet vagy finomítót mutatott be, mindenesetre rengeteg Piko tartálykocsi közlekedett rajta. Kifejezetten tetszett, hogy nem a hagyományos körpályás-dombos terepasztal volt, mint az én otthoni asztalom, de emlékszem a MAVOE klub terepasztalára is, ami szintén más kialakítású volt.
Középiskola első két évében félretettem a vasútmodellezést, de aztán rájöttem, hogy bizony hiányzik a dolog, így 1996 nyarán elhatároztam, hogy keresek magamnak egy klubot, egyfelől a társaság, másfelől a szakmai fejlődés miatt. Korábban, még az általános iskolás időszakban otthon elszigetelten ténykedtem, Krisztián barátommal jártunk össze. Nekem volt terepasztalom, de kicsi, neki nem volt terepasztala, ellenben jó nagy volt a szobája a szőnyeg vonatozáshoz.
Az 1996-os őszi MAVOE kiállításon - ami már a mostanra szép emlékű PeCsában volt - végignézve a felhozatalt, láttam a Láng Művelődési Központ Vasútmodellező Klubjának modulrendszerű terepasztalát, amely akkor kitűnt az egyediségével, illetve sokszorta élethűbb megjelenésével a többi kiállított körpályás terepasztalhoz képest. Így nem volt kérdés, hogy ide csatlakoztam. 1997-ben alakult meg a Láng Vasútmodellező és Modulépítő Egyesület Honti Péter vezetésével, amelynek ügyvivője lettem és jó pár éven át tagja is maradtam.
Szakmai szempontból nézve ez nagyon jelentős fejlődést hozott a tudásomban, tapasztalatomban, kezdve a szervezeti vezetéstől, a vasútmodellezésen át a logisztikáig. Gyakorlatban egy új korszak kezdődött e téren az életemben, hiszen a LÁVA és a hazai modulterepasztalos modellezés felfutásának én is részese voltam. Jó érzés volt 1999 őszén első magyar klubként megjelenni Nyugat-Európában, a belgiumi Genfben megrendezett Euromodelbouw kiállításon.
VMC: Mi motivált arra, hogy a vasútmodellezés területén alkoss, és miért tartod különlegesnek ezt a világot? A régiek közül kik inspiráltak leginkább tevékenységed kezdetén?
Sokakkal találkoztam az elmúlt 29 évben, többek között néhai Károlyi Imre bácsival is, aki a barna borítós Vasútmodellezés cìmű könyvet írta, amelyet rongyosra olvastam kiskoromban.
Ma ugyan főként a kisvasúti modellezésben vagyok ismert, viszont a kisvasutak világába viszonylag későn csöppentem bele. A 2000-es évektől gyakran jártam be a budapesti Szív utcai modellboltba, néhai Gergely Bélával beszélgetni, megnézni az aktuális munkáit. Itt kedveltem meg a 0e építési nagyságot, ami eléggé ritka téma, nem csak Magyarországon, hanem Európában és világszerte is.
Végiggondolva mélyebben a kérdést, tulajdonképpen az alkotás folyamata az, ami motivál, hogy tájat, környezetet leképezzek, megvalósítsak élethűen, kicsiben, ideértve a másoláson túl a fantázia szerinti terep- és környezet kialakítást is, amely végeredménye életszerű és hihető lesz bárki számára.
Ugyan játszani is szeretek, de valaminek a megtervezése, majd létrehozása az, ami igazán mozgat, ami után jól esik látni az elkészült, működő végeredményt, legyen szó akár egy terepasztal egészéről, vagy csak egy rendben működő elektronikai részegységéről.
Ha játék, akkor is lehetőleg menetrend szerinti, gyorsított modellórás, amiben inkább a forgalmi feladatok vonzanak, némileg kevésbé a vezetés. Bár egy jó tolatós tehervonat H0 modulon 25-50 méteres mellékvonalon digitális hangos mozdonnyal…
A FREMO találkozókon alkalmazott játékformában az a jó, hogy igen életszerű és felváltva lehetek többféle feladatkörben, tehát ki tudom magam próbálni olyan dolgokban, ami amúgy tetszene az életben is akár, de amihez a való életben sok tanulás és vizsgázás után még korán is kéne kelni mindennap. Sőt, ez a modellvilág többet ad, hiszen itt lehetek mozdonyvezető vagy forgalmista, ami a való életben igen ritka.
Ha egy terepasztal vagy dioráma fotózható úgy, hogy a kép visszaadja a valóságot, akkor vagyok elégedett a saját munkámmal, vagy értékelem nagyra másét.
VMC: Melyek azok a projektjeid, amelyekre különösen büszke vagy?
Mostanra a EVVMK-nál elég nagy mennyiségű, mintegy 40-45 méternyi pályát kitevő 0e modul született, ezen modulok szinte mindegyikéhez van több-kevesebb közöm.
Fontos mérföldkő volt a Magyar 0e modulszabvány megújítása is, amely alapvetően az én munkám nyomán született. Ebben egyfelől a FREMO elveit követő megoldások kerültek bevezetésre, másfelől pedig új, a korábbi egyetlen sík modulprofil mellett továbbiak bevezetése történt meg, sok-sok órányi előtanulmányok után. Így már megjelentek a rendszerben a domb-, illetve hegyoldalban futó pályát leképező modulrészletek.
Tiszajenő-Vezseny állomás 0e moduljának építését - a kevésbé ismert Ceglédi Gazdasági Vasútról - én kezdtem el, amely mostanra ugyan más gondozásába került, de egy szinte teljesen elfeledett kisvasútnak állít emléket. Jelenleg a vezetésemmel csapatunk Jakabszállás állomáson dolgozik, amely felvételi épülete a hazai kisvasúti építészet egyik ikonikus példája.
Emellett jelenleg a Matthias Viessmann által felvetett klubok közös projektjének szabványán dolgozom.
Összességében büszke vagyok arra, hogy a vezetésemmel az EVVMK-nál mind technikai, mind esztétikai szempontokból minőségi modulterepasztal részletek születtek és születnek.
VMC: Hogyan látod a vasútmodellezés helyzetét ma Magyarországon és nemzetközi szinten?
Nem rózsás a helyzet, több okból sem. Alig van fiatal, a modellező társadalom átlagéletkora növekszik mindenhol.
Ennek igen szerteágazóak az okai, de valószínűleg a legfőbb, hogy egyszerűbb számítógépen játszani vagy böngészni, illetve ma már okostelefont nyomkodni, mint szerszámot venni a kézbe és heteket-hónapokat dolgozni valamin, amire az részlegesen elkészül. Ehhez komoly kitartás és következetes munka kell(ene). Régen ez családi hobbi volt jó esetben, a szülők is besegítettek itt-ott az otthoni terepasztal építésbe, jobb esetben a papa is űzte ezt a hobbit. Ma a szülőknek a felgyorsult világban sokszor idejük sem jut a gyermekekre.
Magyarországon ma jóformán csak szakboltokban lehet kapni alapkészleteket, régen a játékboltok mellett a vidéki nagyobb vegyesboltokban is voltak. Így most a gyermekek nem látják, hogy van ilyen és nem kezdik el rágni a szüleik fülét, hogy ők szeretnének. Elmarad a gyermekek belépése e hobbiba. A kiállításokon is 3-10, majd pedig 30+-os a jellemző látogatói életkor, a kettő közti korosztály - amikor alkotni tudna valaki ebben a hobbiban - szinte nincs is jelen.
Itthon a gazdasági helyzet ezen felül kétségtelenül nehezíti ezt a hobbit. Mindenképpen pénzbe kerül a vasútmodellezés, bár szinte bármi más hobbi vagy a különórák, táborok is súlyos pénzekbe kerülnek. Azonban a vasútmodellezésen belül is szerteágazóak lehetőségek, vannak témák, amik drágábbak és vannak, amik olcsóbbak, illetve lehetne kicsiben is gondolkozni… lehetne klubokhoz csatlakozni, aminek számos előnye van. Lehet csapatban dolgozni, ahol megoszlanak a költségek és a feladatok, nem is kell mindenkinek mindenhez értenie.
Hibának tartom, hogy a gyártók kezdőkészleteiben sok esetben túl értékes, túl sérülékeny modellek vannak, amik nem alkalmasak arra, hogy kisebb gyermek vagy kezdő felnőtt megtanulja a modellek kezelését. Régen például a Piko Junior dolgok pont erre voltak hivatottak, nem volt nagy baj, ha sérültek a mozdonyok, vagonok. Bár ma is vannak ilyen készletek, viszont egy részük meg túlzottan egyszerűsített, ezért nem vonzó.
Hibának tartom azt is, hogy a hazai klubok leszoktak az utánpótlás nevelésről. Igen, ez macerás dolog, viszont hosszú távon sok szempontból kifizetődő. Nálunk már több olyan fiatal felnőtt tag van, akik az EVVMK-ban voltak szakkörösök az elmúlt 8-9 évben. És még így is kicsi a létszámunk.
És nagyon hiányzik egy Temofeszt szintű rendezvény, egy országos seregszemle.
VMC: Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most ismerkednek ezzel a hobbival?
Az első vásárlások előtt célszerű alaposan informálódni. Nyilván más egy gyermek számára ajándékként vásárlás, mint egy felnőtt (újra)kezdő első beszerzései. A vasútmodellezés lehetőségei térben és időben is igen szerteágazóak, hiszen a világban sokfelé volt és van vasút, ideértve a városi közlekedést és a fogaskerekű vasutakat is.
Nagyon fontos szempontok a jó választáshoz a rendelkezésre álló anyagi források és a hely. Ma a legtöbben viszont alapvetően a téma oldaláról nézik a dolgot, itthon a legtöbben MÁV vasutat szeretnének, ami érthető, hiszen ezt látjuk, ezzel vannak élményeink. Azonban ez kis helyre tipikusan nem jól adaptálható, bármelyik korszakot is nézem; alig van 3. korszakos modell, ami a szűk íveken jól mutatna, a 4-6. korszakban pedig elvétve akad rövid jármű. Ezzel szemben például a DB, DR, ÖBB témák egy része a 3-4. korszakból kicsi helyen is szépen megvalósítható, sőt olcsóbb is tud lenni.
Sokszor kérdezik tőlem, hogy (kezdő) gyermekeknek milyen terepasztalt vegyenek vagy építsenek? Véleményem szerint a legjobb egy megfelelően elkészített sík asztallap, amin a gyermek szabadon tudja rendezgetni a vágányokat, kipróbálni többféleképpen. Nekik általában kell a változatosság, ahogy a Lego esetén is, így tud a kreativitásuk fejlődni.
Otthon meg sokaknak egyáltalán nincsen vagy csak kisebb mértékben van lehetősége a választott témával terepasztalt építeni. Ugyanakkor a hazai klubok többsége túlzottan kis létszámmal működik, ami miatt a működésük nehézkes. Igen, a klubtagság kompromisszummal is jár, alkalmazkodni is kell, sőt, költséggel is jár. Ugyanakkor a közös munkának számtalan előnye van, például megoszlanak a költségek, nem egyedül kell A-tól Z-ig mindent végigcsinálni, komolyabb szerszámozottság érhető el, nem otthon koszol a modellező, stb.
VMC: Mely témákban írnál esetleg te is szívesen edukációs jelleggel az oldalunkra?
Amerikai témában már írtam "pályaválasztási tanácsadó" cikket, amiben nagy vonalakban bemutattam sokféle témaválasztási lehetőséget, ezek jellemzőit. Úgy érzem, hogy erre a magyar és európai témák esetén is szükség lenne, hátha többen tudnak a polcra vásárláson túl is sikereket elérni ebben a hobbiban terepasztal építésben is.
